A terhelt jogai a büntetőeljárásban

Büntetőügyvédként kiemeltem figyelek arra, hogy védenceim jogai maradéktalanul érvényesüljenek a büntetőeljárás során.

A gyanúsított jogai a büntetőeljárásban

A nyomozati szakban a gyanúsított eljárási jogai korlátozottabbak (pl. jelenlét a kihallgatásokon, iratbetekintés), mint a bírói szakban, amikor a nyilvános tárgyaláson kiteljesednek a védelem jogai. A gyanúsított jogi helyzetét meghatározza, hogy a nyomozásnak alapvetően a vád megalapozása, a vád közvetítésével a bírósági eljárást és a bizonyítást előkészítő szerepe van. A nyomozásban a tényállást oly mértékben derítik fel, hogy az ügyész dönthessen arról, vádat emel-e.

A kötelező tájékoztatás a gyanúsított számára

A terheltet az eljárás minden szakaszában figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, továbbá figyelmeztetni kell arra, hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható.

Ha a terhelt fiatalkorú, a jogokról való tájékoztatást és a kötelezettségekre való figyelmeztetést az érintett személy életkorára és érettségére figyelemmel kell megfogalmazni. A figyelmeztetést és a gyanúsított válaszát jegyzőkönyvbe kell foglalni. A figyelmeztetés, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válasza jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. Ha a gyanúsított a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza. Ha a terhelt vallomást tesz, figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat.

A vallomástétellel kapcsolatos jogok

Ha a nyomozó hatóság értékelése szerint meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a gyanúsítottat kihallgatja. A fogva lévő gyanúsítottat a nyomozó hatóság elé állításától számított huszonnégy órán belül ki kell hallgatni. A gyanúsítottat figyelmeztetni kell arra, hogy védőt választhat, illetőleg védő kirendelését kérheti. Ha az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha három napon belül nem hatalmaz meg védőt, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság rendel ki számára védőt

A kihallgatáson nem tehető fel a gyanúsítottnak a választ, illetőleg nem bizonyított tény állítását magában foglaló, a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmazó kérdés. Arra a bűncselekményre nézve, amelyre a terhelt a vallomást megtagadta, további kérdések nem intézhetők, illetve a terhelt nem szembesíthető, kivéve, ha előtte úgy döntött, hogy vallomást tesz. A gyanúsított beleegyezése nélkül a vallomása hazugságvizsgáló gép (poligráf) alkalmazásával nem vizsgálható.

A vallomástétel megtagadása

A gyanúsított jogosult a vallomást megtagadni, de egyes bizonyítási cselekményeknél közreműködésre (pl. szakértői vizsgálat) vagy jelenlétre (kihallgatás, szemle) kötelezhető. A gyanúsított beismerő vallomása a büntetéskiszabás során nyomatékos enyhítő körülmény, hallgatása vagy a válasz megtagadása azonban nem súlyosító körülmény, illetve az együttműködés ilyen módon történő megtagadása semmilyen joghátránnyal nem járhat.

A nyomozási cselekményeknél való jelenléttel kapcsolatos jogok

A gyanúsított nem lehet jelen a tanúkihallgatáson, ugyanabban az ügyben szereplő másik gyanúsított kihallgatásán, viszont jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál. Az értesítés mellőzhető, ha a nyomozó hatóság szerint a mellőzést a sürgősség indokolja.

A jelenléti jog alakulása fogva lévő gyanúsított esetén

Ha a gyanúsított szabadságvesztés büntetését tölti vagy előzetes letartóztatásban van, jelenléti jogai sajátosan alakulnak. Idézés alapján a gyanúsítottat a megjelölt helyre és időre a büntetés-végrehajtási intézet előállítja. Ha megjelenési kötelezettség nélkül csupán értesítést kap, akkor kell előállítani, ha a megjelenést ő vagy a védője kéri.

A védelemmel kapcsolatos jogok a nyomozásban

A védelemhez való jog a nyomozásban jelentékenyen korlátozott: például a nyomozás iratait a nyomozás során csak a hatóság engedélyével tekintheti meg a gyanúsított (kivéve, ha egyébként a nyomozati cselekménynél, amelyről az irat készült, jelen lehetett volna), a nyomozás befejezésekor azonban a nyomozó hatóság köteles a vádemelés alapjául szolgáló nyomozati iratokat teljes terjedelemben – a zártan kezelt iratok kivételével – korlátozás nélkül átadni. Emiatt a nyomozás során a védelem sok esetben nem ismeri a terhelő bizonyítékok iratanyagát, ami az eljárási kényszerintézkedések elrendelésekor a védekezés pozícióit jelentősen gyengíti az ügyésszel szemben. Ha a gyanúsítottat az ügyész vagy a nyomozó hatóság kihallgatja, a védője a kihallgatáson jelen lehet. Ha a kirendelt vagy meghatalmazott védő nem jelenik meg, ez nem akadálya a kihallgatásnak, amennyiben az értesítés szabályszerűen megtörtént. Az iratok átadásának kötelezettsége a nyomozás megszüntetése esetén is fennáll.

A védő jelen lehet az általa, illetve a gyanúsított által indítványozott tanúkihallgatáson is. A kihallgatáson jelen lévő védő a gyanúsítotthoz és a tanúhoz kérdést intézhet. A gyanúsított a védekezés során hallgathat, de akár hazudhat is. Utóbbi joga az önvádra kötelezés tilalmából fakad, amely szerint senki sem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen. A védekezés során a hamis vallomással tagadhat, illetőleg hamis történetet adhat elő. Nem vádolhat azonban konkrét személyt bűncselekmény elkövetésével, ez ugyanis a hamis vád bűncselekményének megvalósulását jelentené. Ha más személy (pl. a társtettes) cselekményéről kell vallania – hacsak nem tanúként hallgatják ki – szintén nem terheli igazmondási kötelezettség.

Az iratok megismerésének lehetősége

A gyanúsított és a védő a nyomozás alatt azon cselekmények jegyzőkönyvét tekintheti meg, amely cselekményeknél jelen lehetett (pl. gyanúsított vallomása, helyszínelés jegyzőkönyve, meghallgatott szakértő szakvéleménye) , illetve egyéb iratokat a hatóság hozzáférhetővé tesz, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti (kivéve a zártan kezelt iratok, a különösen védett tanú vallomása). A védelemre való felkészülés jogának részeként az iratok megismerésének joga csak a nyomozás befejezésekor teljesedik ki. A nyomozás összes olyan iratát, amelyek az esetleges vádemelés alapjául szolgálnak, a nyomozás befejezésekor megismerheti a gyanúsított és a védő: a hatóság kijelölt helyiségében az összefűzött példányt áttekinthetik. Ez a jog akkor is megilleti, ha a nyomozást megszüntették. Ha a vádhatóság a birtokában lévő iratokat pertaktikai szempontból csak a bírói szakban, meglepetésszerűen vezeti elő, kiemelten vizsgálandó, hogy megkapta-e a védelem e bizonyítékkal szemben a védekezésre való felkészüléshez szükséges időt és lehetőséget. A védelem a megismert iratokra észrevételeket tehet, kiegészítést, egyéb bizonyítást indítványozhat. Az iratismertetés után a nyomozás befejeződik.

Másolat a nyomozás iratairól

A törvény a hatóságok kötelességévé teszi a védő vagy a gyanúsított kérelmére másolat készítését. Az eljárás iratairól az az ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a gyanúsított vagy a védő kérelmére legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot köteles kiadni. A nyomozás befejezéséig a gyanúsított, a védő csak olyan nyomozási cselekményről készült iratról kérhet másolatot, amelyeknél jelen lehetett, az egyéb iratról pedig akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti. Ha a terheltnek az első gyanúsítottként való kihallgatására, a védő kirendelésére, illetőleg meghatalmazására az irat keletkezését követően került sor, az iratról másolat kiadására a terhelt az első kihallgatására történő idézés kézbesítésétől, a védő a kirendelésről szóló határozat kézbesítésétől, illetőleg a meghatalmazás benyújtásától fogva jogosult. A nyomozás befejezését követően a terhelt és a védő másolatot kaphat a nyomozásnak azokról az iratairól, amelyeknek a megismerésére jogosultak. A másolat kiadása ellen nincs helye jogorvoslatnak. Az iratkiadás megtagadása miatt viszont 8 napon belül panasznak van helye. Aki egyébként az eljárás során keletkezett iratról másolatot kaphat, kérheti, hogy a másolatot a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elektronikus úton vagy elektronikus adathordozón adja ki. Ha pedig a kiadni kért irat elektronikus formában rendelkezésre áll, a másolatot elektronikus úton vagy elektronikus adathordozón kell kiadni.

Terhelti indítványok, észrevételek

A gyanúsított a nyomozás során akár írásban, akár szóban (pl. kihallgatáskor) indítványokat, észrevételeket tehet. Az indítványok elsősorban bizonyítási cselekmények elvégzésére (pl. szakértő kirendelése, helyszíni szemle elvégzése, szembesítés, tanú meghallgatása) irányulhatnak. A gyanúsított bizonyítási indítványát a nyomozó hatóság, illetve a nyomozást folytató ügyész bírálja el. Amennyiben az indítványt elutasítják, a gyanúsítottat a panasztételi jog illeti meg. A hatóság az indítványokat természetesen szabadon mérlegelheti. A terhelt az indítványait akár a bírói szakban is megismételheti. Az észrevételeket a gyanúsított a nyomozó hatóság eljárási cselekményeivel kapcsolatban szóban vagy írásban egyaránt megteheti. Szóban rendszerint a gyanúsított jelenléte esetén történik észrevételezés (pl. a kihallgatás körülményeivel, a szakértői véleménnyel stb. kapcsolatban). A hatóság az észrevételt köteles jegyzőkönyvbe venni, az észrevételnek megfelelően intézkedni azonban nem köteles.

A terhelt panaszjoga a nyomozati cselekményekkel szemben

A gyanúsított a nyomozás során jogorvoslatként panasszal élhet. Ha reá nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság által hozott határozat közvetlen rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet. Ha a határozatot hozó a panasznak három napon belül nem ad helyt, az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt pedig az ügyész – a hozzá történő megérkezéstől számított – tizenöt, megszüntető határozat esetén harminc napon belül bírálja el. A panasz szóban és írásban egyaránt előterjeszthető. A szóban előterjesztett panaszt a hatóság köteles jegyzőkönyvbe venni. A panaszt elbíráló határozat ellen további jogorvoslatnak – főszabály szerint – nincs helye. A panasznak a megtámadott határozat végrehajtására általában nincs halasztó hatálya, de a határozat végrehajtását a panasz elbírálásáig fel lehet függeszteni.

• fiatalkorúak büntetőjogra specializálódtam,
• minden eljárási cselekményen részt veszek,
• részletesen kidolgozom védekezési stratégiát,
• megírom a beadványokat, kérelmeket,
• kiszámítható és előre tervezhető ügymenet,
• folyamatos kapcsolattartás, és tájékoztatás,
• soron kívüli konzultációk,
• kapcsolattartás a hozzátartozókkal (őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás alatt)!

Meghatalmazást követően ha a fiatalkorú gyanúsított szabadlábon védekezik akár a szülőkkel közösen részletesen kidolgozzuk a védekezési stratégiát, nagy súlyt fektetve az enyhítő körülményekre. Amennyiben a fiatalkorú előzetes letartóztatásban van, haladéktalanul felveszem vele a kapcsolatot. Rendszeresen bejárok, látogatom az elzárás ideje alatt, és mindent megteszek annak érdekében, hogy a fiatalkorú a leghamarabb szabaduljon.

A nyomozás során minden eljárási cselekményen részt veszek, így fiatalkorú gyanúsított nincs egyedül a kihallgatás vagy a szembesítés során. Ezáltal kikerülhető a nyomozóhatóság esetleges túlkapása.

A gyanúsítotti kihallgatás előtt minden esetben konzultálok a fiatalkorú elkövetővel és a szülőkkel is egyaránt. Az ügyvédi konzultáció során átbeszéljük az eljárás menetét, a vallomás lényegét.

A nyomozás befejezését követően, az iratismertetés után az fiatalkorúak ügyésze határozhat a vádemelés részbeni mellőzéséről vagy a vádemelés elhalasztásáról, illetve a közvetítői eljárásra utalásról. Az ügyészi mérlegelés a fiatalkorú által elkövetett bűncselekmény súlyától, a nyomozás során tanúsított magatartásától és számtalan más tényezőtől függ. A fiatalkorúakkal alkalmazandó szankció kapcsán a törvény speciális alaptételként jelöli meg, hogy annak elsősorban nem a megtorlás vagy a generális prevenció a célja, hanem az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön és a társadalom hasznos tagjává váljék. Ebből az elvi tételből az is kiderül, hogy a speciális prevenció alapvető eszköze a fiatalkorúak vonatkozásában a nevelés. Ennek nemcsak a büntetés kiszabása során, az adott szankció kiválasztásakor kell előtérbe kerülnie, hanem az egész büntetőeljárást át kell hatnia ennek a szemléletnek.

Ha a fiatalkorúak ügyésze a vádemelés mellett dönt, a fiatalkorú elkövető vádlottá válik. Mint a fiatalkorúak védőügyvédje a bírósági szakban is mindent megteszek annak érdekében, hogy a fiatalkorú vádlottal szemben a legcsekélyebb kényszerintézkedésre és szankcióra kerüljön sor legyen szó lopás, , garázdaság, csoportos garázdaság, kábítószer, testi sértésben vagy súlyos testi sértésről!

A büntetőjogi értelemben vett fiatalkor a tizennegyedik életév betöltésével kezdődik a legtöbb bűncselekmény elkövetése esetében. Ugyanakkor egyes vagyon elleni és erőszakos bűncselekmények esetén a törvény a tizenkettedik életévét betöltött gyermekkorú elkövetőt is felelősségre vonja, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

1. az emberölés és minősített esetei,
2. az erős felindulásban elkövetett emberölés,
3. a testi sértés legsúlyosabb eseteiben (azaz, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz),
4. a rablás valamennyi elkövetési magatartása és minősített esete (kivéve tehát a rablás előkészületét), továbbá
5. a kifosztás minősített eseteiben (tehát az alapeset elkövetésekor nem vonható felelősségre az elkövető)

Amennyiben a személy részben fiatalkorúként, részben felnőttként követte el a cselekményt, azért teljes egészében felelni fog az általános, felnőttekre vonatkozó rendelkezések szerint azzal, hogy a büntetés kiszabása során részbeni fiatalkori elkövetése enyhítő körülményként értékelendő.

Fiatalkorúakkal szemben alkalmazható szankció:

A törvény a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben alkalmazható szankciók között kötelező alkalmazási sorrendet állít fel. Ez egyrészt azt jelenti, hogy büntetést fiatalkorúval szemben csak abban az esetben lehet kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető, másrészt, hogy szabadságelvonással járó intézkedés vagy büntetés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha az elérni kívánt célok más módon nem érhetők el. Így például, ha a bíróság mérlegel javítóintézeti nevelés vagy pénzbüntetés között, akkor ez utóbbit kell alkalmaznia.

A fiatalkorúval szemben kiszabandó szankciók sorrendje tehát a következők szerint alakul:

1. szabadságelvonással nem járó intézkedés,
2. szabadságelvonással nem járó büntetés,
3. szabadságelvonással járó intézkedés,
4. szabadságelvonással járó büntetés.